A Vihar Éjszakája: Tát Katasztrófája
A táti matató ménkű (gömbvillám) története több helyen felülötte már a fejét, de lássuk, mi történt részletesen. Az említett vendégfogadó a mai coop - korábban Hangya - helyén állt, akkoriban Nyergesújfalu irányából ez volt az első épület. 1811. június 11-én járunk.
Hajnalban Tát környékén nyugodtan folyt a mindennapi élet. A tehenek békésen legelésztek, a vendégfogadóban az utazók és helyiek egyaránt jól megérdemelt pihenésüket töltötték. Az eget azonban hamarosan sötét felhők borították be. Az első villám a nyergesújfalusi csordában csapott le, ahol két tehén azonnal holtan esett össze. A vihar gyorsan tovább terjedt Tát irányába, és megérkezett a vendégfogadóhoz, ahol az események tragikus fordulatot vettek.
A vendégfogadó békés nyugalmát egy szörnyű villámcsapás szakította meg, amely a kéményt találta el. A villám a kémény felső részét leszakította, a padláson átlyukasztotta a falat, és számos horogfát apró darabokra tört, mintha csak legyezősöprőkkel játszana. Egy fa még meg is gyulladt, de nevezett Pintér, aki a vendégfogadóban tartózkodott, azonnal észrevette a tüzet. Az istállóban betegeskedő Hausknechtet felkeltette, és együtt rohantak a padlásra, hogy eloltsák a tüzet.
A villám azonban nem állt meg. A konyhában lévő embereket is sújtotta. Egy pillanat alatt lecsapta őket, és a Kelner, aki éppen az udvar felé tartott, az ajtóhoz csapódott. Az emberek azt hitték, hogy meghalt, mígnem a vendégfogadósné kijött a szobából, és az ajtóban álló férfit a földre fektette.
Keczler János, és az Ausztriából származó Hausknecht, aki éppen Esztergomból érkezett szalmáért, a konyhában állt három szolgálóval együtt, és cseresznyét evett. A villám őt is elérte, és az orvosi vizsgálat után kiderült, hogy azonnal meghalt. A három szolgáló a földre zuhant, de ők szerencsére életben maradtak.
A villám a falon lyukakat és karmolásokat hagyott maga után, és még a másik szobában lévő képek üvegét is összetörte. Egy dajka, aki egy kisgyermekkel ült az ablaknál, sértetlen maradt, de egy másik, hét-nyolc éves gyermeknek a csizmáját darabokra szaggatta a villám, bár maga a gyermek nem sérült meg.
A vihar nem kímélte a környék többi házát sem. Pratskó Márton gazda háza, Pap János zsellér háza és Pap András szomszéd istállója is lángra kapott. Az eloltási kísérletek ellenére, és még az eső öntözése mellett is, a tűz teljesen elpusztította ezeket az épületeket.
Az emberek kétségbeesetten próbálták menteni, amit lehetett. A károsultak alázatosan kérték adójuk elengedését. Wargha László, feőszolgabíró, pontos jelentést tett az eseményekről, részletesen leírva a károkat és a pusztítást.
Az éjszaka végére a vihar elvonult, de a nyomában hagyott pusztítás sokáig emlékezetes maradt. Az emberek összefogtak, hogy helyreállítsák, amit lehetett, és támogatták egymást a nehéz időkben.
Wargha László főszolgabíró jelentése emléket állított ennek a szörnyű napnak, és megmutatta a közösség erejét és hősies helytállását.
Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár
